Dugó Dani és pajtásai (GRAFIKUS D. Róna Emy)

Elmaséli Z. Tábori Piroska - D. Róna Emy képeivel - Ismertető: Dugó Dani, Kelep apó, Kelep anyó, Szélkelep és Csupi kutya újból életre kel!!! Ki is volt ez a Dugó Dani, nagymamáink kedvence? Dugó Dani aranyos - igaz, kicsit szeleburdi - dugóból készült emberke volt. A dolog úgy kezdődött, hogy egy tágas, vidéki udvarban élt Bandika, akinek ugyancsak élénk volt a fantáziája: szeretett kincsek után kutatni. Hát egyszer aztán nagyon jól sikerült a dolog! A padláson régi limlomok között talált egy csomó dugót. Addig ügyeskedett, fúrt, faragott, amíg a sok dugóból meg egy kis drótból és a kukorica szép szőke hajából formás kis emberkét teremtett, hosszú orral, mosolygó szájacskával. Dugó Dani az udvaron heverészett éppen, amikor Kelep apó rátalált és felvitte a gólyafészekbe. Kelep apó megörült, hogy ha majd kikölti a fiókáit, milyen jó játszótársra lelhetnek a dugógyerekben. Dugó Dani jó barátja lett a fiókáknak. Attól kezdve ő is Kelep anyó neveltjei közé tartozott. Élt abban az udvarban még egy fontos személy: Csupi kutya, ők ketten Kelep apóval már régen barátságot kötöttek. Csupi az új jövevényt, Dugó Danit is megszerette, így aztán képzelhetitek, milyen vidám lett az élet az udvarban. Azaz csak lett volna, ha Dugó Daninak nincs egy rossz szokása: túlontúl kíváncsi volt. Ez a szokása annyi kalandba sodorta, hogy csak győzze a kutya meg a gólya, na meg néhány más barát helyrehozni a ballépéseit. ------ A két jóbarát Csupi a nagy diófa alatt feküdt és mérgesen morgott magában: - Mondhatom, érdemes kutyának lenni! Elmennek, engem meg itthagynak egyedül. És még madzagot is kötnek a nyakamba! Csupi nagyot sóhajtott. Fölötte fecskék cikáztak, sürögtek, forogtak, a fészkeiket javították, tisztították. - Persze, könnyű nekik, szárnyuk van. Ha nekem szárnyam volna! Mért is nincsenek? Istenkének igazán mindegy, teremthetett volna szárnyas kutyukat is! Az öreg diófa csöndesen hallgatta a békétlen kutyu panaszát és mosolygott magában. Jól tudta, mi baja őkelmének! Persze, szeretett volna ő is elmenni a gazdájával meg a két gyerekkel a szomszéd faluba, ahol rendesen pompás uzsonna várta valamennyiüket. Arra vágyott Csupi foga! Még tejszínhabot is adtak neki a jószívű gyerekek. És az a sok finom csont! Nem is jó rágondolni. Máskor mindég elvitték Csupit magukkal, tán most is elvitték volna, de őkelme nem fért a bőrébe, úgy megkergette Babus kis fehér cicáját, hogy büntetésből itthon hagyták és Bandi még meg is kötötte. No, nem valami erős lánccal, csak egy kis spárgával, amit akár el is szakíthatott volna.- További ismertető. "Belelapozás".