Égbőlszállott...

Kinek van igaza? Coppée írja egyik regényében: Franciaországban, a heves egyházüldözések idején, Úrnapján történt. Éppen az elsőáldozási nagymiséről jöttek ki a fehér ruhás kisfiúk és kisleányok, amikor egy szegény munkás, aki valamelyik külvárosi ivóból éppen odavetődött, meglehetősen borközi hangulatban élesen kikelt a papok ellen és minősíthetetlen szitkokkal, szenvedélyes kifakadásokkal támadt az Egyházra és az Isten szolgáira: - Hej, azok a ... csuhások! Micsoda szent maszlaggal butítják a népet! Másik kép: René Bazin Davidée Birot című pompás regényében egy kisvárosi kommunista tanítónő így beszéli el megkapó élményét: - Ma járultak az első szentáldozáshoz a falu apróságai. A szülőkre való tekintettel én is elmentem a misére, ott állottam a leghátsó padsorok mögött. És láttam az én alig kilenc-tízéves apróságaimat, amint összekulcsolt kézzel, lesütött szemmel jönnek vissza az oltártól, arcukon oly mély, belső öröm sugárzásával, aminőt mi nem tudunk nekik megadni, és amely egyáltalán nem hasonlít ahhoz az örömhöz, amelyet mi adunk nekik... A legtöbbnek egészen átszellemült az arca, olyan, mint valami finom, selyem lámpaernyő, melyen a belső fény szelíden átvilágít...