Égig érő fák

Regényéről ezt mondja Mirnics Zsuzsa: "A kamaszlányok cseppet sem könnyű sorsát vittem papírra. Vallani próbáltam mindarról, ami engem tizennégy éves korom után formált. Igaz, én nem voltam Lóci, engem nem zártak be négyszobás, portalan, illatos világba. Középiskolás koromban albérletben laktam, magam kerestem meg a rávalót, és sokszor lemondtam a vacsoráról egy-egy színházjegyért. Diákkorom néhány alakját és a mai fiatalok problémáit próbáltam regényemben eggyé kovácsolni. Nekem is volt egy Tóth Évim, egy Sipos tanárnőm, egy Laci bácsim, s a felnőtté válás viharos éveiben ugyanazok az érzések kísértek végig, amelyek a mai tizennégy-tizenhét éves lányokat: barátság, mások csodálata, olykor kínzó elbizonytalanodás, lázadás a képmutatás ellen, útkeresés, szerelem. Ezt a világot építettem Kardoss Lóci története köré."