Égő katedra (visszaemlékezések Szentkúthy Miklósra)

Tompa Mária a Szentkuthy Miklós pedagógiai munkásságának emléket állító Égő katedra címu kötet születéséről: Ez a kötet nem jött volna létre, ha '88 tavaszán, Szentkuthy halála előtti néhány hónapban nem kezdjük el felkeresni volt tanítványait. Közülük sokan beszéltek tanárukról, és maga Szentkuthy is mesélt a volt diákjairól. Ő mindig azt mondta, hogy azért szerették a tanítványai, mert jól színészkedett, másrészt pedig jó tárgyi tudása volt, mert csak akkor van tekintélye a tanárnak. Szerinte a jó tanár egyrészt Freud, másrészt Jézus, tehát ismeri és szereti a gyerekeket. Egyszer 1988. május vége felé, Szentkuthy 80. születésnapja előtt az Árpád Gimnáziumban jártam a volt diákok, az öreg „árpádisták" találkozóján, ahol ott volt Sinkovits, Mádi Szabó Gábor és a többiek, és ott volt egy olimpiai bajnok Csuvik Oszkár. A sportoló arról beszélt, hogy ahányszor ő csalni akart az életben, vagy a játékban, mindig Szentkuthy jutott eszébe. Fityó - ahogy tanítványai nevezték - ugyanis megtanította őket, hogy mi a fair play, és az életben nem érdemes csalni, mert, aki csal, az rövid távon él. Rövid távon pedig nem érdemes élni. Aki hosszú távon akar élni, az nem csal. És akkor nagyon megdöbbentem, milyen hatással volt diákjaira. '45-ben írt Szentkuthyhoz egy régi tanítványa egy rajongó levelet, amelyben arról szólt, hogy Fityóval mindent meg lehetett beszélni, még azt is, amit a szüleivel nem. Fantasztikusan kötődtek hozzá. Szentkuthy születésnapjára összehoztunk feleségével, Dollyval egy kazettacsokrot. Sokáig őriztem az anyagot. Volt még néhány adat, amit hozzáírtam: hol, mi jelent meg a tanítványoktól, végül ez összegződött. Idén pedig itt, a Hamvas Intézetben Hankiss Ágnesnek mondtam, hogy ezt ki lehetne adni. Nagyon színes és nagyon érdekes munka volt. A beszélgetésekben minden diáknak tükröződik az egyénisége. Még jellemrajznak is jó, ha az ember a tanítványok szempontjából olvassa a könyvet. Persze a kötetből leginkább Szentkuthy Miklóst lehet megismerni.