Egy büszke szív

Drága Hildám! Mit mondasz majd, ha a várt naplójegyzetek helyett csak egy levél érkezik, amelyet közvetlenül a hajó indulása előtt adtam fel? Ne haragudj rám, szivem! Mindig a régi hűséggel gondoltam rád, csak írni nem tudtam. Nem vagyok hozzászokva, hogy inogjon alattam a talaj és fáradságomba kerüljön helyemet egyenesen megállni... És végül - régen ismered már ezt a tulajdonságomat panaszkodától és nem bírom elviselni, ha sajnálnak. Még az se szánjon engem, akit a világon legjobban szeretek! Azért tehát, te kedves, jó, elnéző kisi barátnőm, légy evvel a levelemmel szemben is jó és elnéző, hallgass meg meleg szívvel, csak ne szánakozzál rajtam! Amikor utolsó levelem végén az uralkodó herceg hirtelen haláláról írtam, nem sejtettem még, hogy ez a gyászeset életem alakulására döntő befolyás fog gyakorolni; és mégis így van!