Egy elfeledett Széchényi

A Széchényi család gazdag története évszázadokra nyúlik vissza, bővelkedik jeles személyiségekben, akik legjobb tudásuk szerint alakították, formálták szűkebb, tágabb környezetüket, olykor az egész ország sorsát. Dr. Hecker Walter hippológus professzor, a szakirodalom kutatása közben bukkant rá egy méltatlanul elfeledett Széchényire. Gróf Széchényi Dénes, a "legnagyobb magyar" gróf Széchenyi István kedvenc unokaöccse volt. Jogot végzett, ifjú éveiben katona, a Szabadságharc után külföldön szolgált, s mint tartalékos huszár főhadnagy szerelt le. Később országgyűlési képviselővé választották. Kitűnő gazda hírében állt, a sportot nagy kedvvel művelte. Széchényi Dénes megújította a lovaglás oktatását. Módszerével elérte, hogy a lovasok magabiztosan ültek a lovon és a kantárszárat később sem használták kapaszkodásra. Nagy súlyt fektetett arra, hogy a ló a lovaglás tanítása alatt ne legyen megijesztve ("Oly csekélyek legyenek a haladásnak lépcsőzetei, hogy a ló ezeket észre se vegye.") Nevéhez fűződik az első díjlovagló verseny megszervezése, ami akkor világújdonság volt. Ő találta fel a fogathajtók között használatos Széchényi-szárat. Gróf Széchényi Dénes módszerei, könyvei jelentős hatással voltak kortársaira. Leginkább az 1871-ben megjelent Reitunterricht c. műve ihlette meg Frederico Caprillit, aki az olasz hadsereg kiképzőtisztje és lovaglómestere volt, Caprilli megreformálta a ló-kiképzést, az ugrósportban és a tereplovaglásban máig érvényes alapelveket fektetett le. A mára elfeledett Széchényi Dénes munkásságát szeretnénk megismertetni az olvasóval, személyét, törekvéseit, életrajzát bemutatva visszahozni alakját a köztudatba.