Egy karrier története (Magyar írók aranykönyvtára X.)

Részlet a könyvből: "A képviselőház díszruhás portása feszesen vállához szorította aranygombos botját és a boltíves bejáró alól mereven nézett az Akadémia-utca felé. Egy gummi-talpas fogat közeledett. Gyorsan gördült el az Andrássy-szobor mellett és a képviselői bejárónak tartott. A portás jól ismerte a fogatot, Barthos miniszteré volt. A boltíves bejáró szélénél néhány bámészkodó állott. Köztük egy hordár, évek óta a képviselők állandó postása, két vidéki paraszt - a képviselőjüket lesték, hogy jegyet kaphassanak tőle a karzatra, - néhány suhanc és egy halavány, kopott öltözékü, fekete fiu. Fiatal volt még; csontos, zöldesfehér arcán alig ütött ki a szakál, amely inkább pihe volt, de az egész arcnak valami sötét árnyalást adott. Nagy, szinte éhes szeme lázasan csillogott, nyugtalanul, alattomosan nézett jobbra-balra, legsűrűbben a díszruhás portás felé. A miniszter fogata besiklott a boltíves bejáró alá és megállt a kapu előtt. A portás feszes állásba vágta magát és szalutált. A szeme mereven kapcsolódott a miniszter arcába. Figyelte a kegyelmes arcizmok rándulását, ha vajjon finom vonalaiból nem olvashat-e ki valamely kívánságot. A miniszter felszólt a bakra a kocsisának: - Délután két órára itt legyen! Aztán fekete bőrből készült miniszteri tárcáját hóna alá szorítva, belépett az épületbe."