Egy kislány a Földről

"Ebben a pillanatban a hozzám legközelebb álló bokor jól megrántotta a seprűnyelet, és kitépte a kezemből. A bokrok mintha jobb kedvre derültek volna attól, hogy fegyvertelen vagyok, zárt alakzatban közeledtek felém. A hátam mögött szapora léptek kopogtak. - Hová igyekszel, Alice?! - kiáltottam. - Azonnal eredj vissza, te őrült! Erősek, akár a bivaly! Alice azonban átsurrant a karom alatt, és a bokrokhoz ugrott. Valami nagy és fényes tárgy villogott a kezében. Utánaugrottam, ám elveszítettem az egyensúlyomat, és orra buktam. Az utolsó, amit még láttam, az volt, hogy Alice-t körbevették az életre kelt bokrok fenyegető ágai. - Kapitány! - ordítottam. - Segíts!" Nem ez az egy rendkívüli kaland esik meg e meseregény lapjain a bűbájos, cserfes Alice-szel - legjobb most rögtön a legtetejére lapozni, s vele együtt elindulni a XXI: századi űrbéli állatgyűjtő és nyomozó expedícióra...