Egy naplopó naplója

,,Naplopó vagyok, és aki jól lopja a napot, az lop igazán kincseket." De miről vezethet naplót, aki elvonul egy Duna menti községbe, elhatározza, hogy egy nyáron át nem csinál semmit, csak pihen, hallgatja a rádiót, figyeli a világot, a falubelieket? Nyilván: semmiről. És mégis mindenről: a naplopó napjába belefér a mai valóság regénye. Ha az olvasó izgalmas eseményekre kíváncsi, kalandos történetekre vár, ha merész vállalkozásokról, nyaktörő sportteljesítményekről szeret olvasni, vagy az íncsiklandó szerelmi históriákat kedveli - megtörténhet, sőt meg is történik minden. Aki nem hiszi, kérdezze meg N. község lakosait, vagy akár Katit, az éjnek évadján N. községbe látogató merész hajadont. Amikor aztán belefáradt a nyomozásba, jöjjön szépen vissza, s hallgassa a mesét. Higgye el az írónak, hogy amit az ember képzel, éppúgy hozzá tartozik, mint amint tesz. Hogy vágyaival - ha jól vágyakozik - éppúgy a jövőn munkál, mint tetteivel. S hogy bárhová bújik, önmaga elől nem bújhat el: minden cselekedete és minden gondolata a világ egyetemes mozgásának függvénye.