Egy nemes család története

előszó - A minap egy gyászjelentést kaptam. A galambszürke gyászkeretes papiron a gyászkifejezések rendes formájában jelenti kis- és nagymelencei Melenczei Clarisse, hogy felejthetetlen atyja: Tekintetes kis- és nagymelencei Melenczei Alfréd ur, nyugalmazott telekkönyv vezető, a halotti szentségek ájtatos felvétele után jobblétre szenderült. A megboldogultnak földi maradványai ekkor és ekkor fognak a melencei családi sírboltban örök nyugovóra tétetni. Kisimitom a gyászlapot, fölébe könyöklöm, szemeim merőn nézik a komor betűket. .. Lámpám fénye nyugodtan, minden lebbenés nélkül világítja meg e lapot - és világit be azokba az évszázadokba, amelyek utolsó percéről szól a gyászjelentés. Csaknem hét (de az sem lehetetlen, hogy nyolc, avagy kilenc) évszázad utolsó dokumentuma e levél, csaknem egy ezredévé, amely fénybe és vérbe, jó szerencsébe és balvégzetbe fúlva egy nemzetség életének az ideje. A volt és nincs határa..