Egy ujjal

Kertész Péter Egy ujjal Kertész Péter Pulitzer-emlékdíjas magyar újságíró. És zsidó, természetesen, sőt a szentendrei zsidó temető hivatalos gondnoka. Mondhatnánk azt is, izzó zsidó szív dobog benne. Nagyapja híres karcagi nyomdász volt, a magyar alföldi nyomdászat zsidó triászának: a Kner és a Tevan család mellett a harmadik... Scheiber Sándor, a Rabbiszeminárium legendás igazgatója első írásait is itt jelentette meg. Pétert és családját, a gettó után, Ausztriába deportálták. Itt vészelte át a háború utolsó periódusát, majd családjával hazatért. Zsidó árvaházban nevelkedett, s egyszer csak úgy érezte: költőként tudja elmondani legjobban azt, amit a világban látott, s ott megélt. Aztán újságíró lett. Nevét a Magyar Nemzet hasábjairól ismerte meg a széles közvélemény. Gyors, ügyes, szabadszellemű zsurnaliszta lett. Vonzó személyiségével sok barátot, éles tollával sok ellenséget szerzett. Amikor Pulitzer-emlékdíjjal tüntette ki a szakma, még nem tudta: igazi harca csak ezután kezdődik. Szörnyű betegség szögezte az ágyhoz: egy sztróktól fél oldala megbénult. Már több könyv volt mögötte: írt Scheiberről, Schweitzer Józsefről, másokról és másról is, de az igazi aztán következett. Betegen, félig bénán is diadalmaskodott a kór felett: blogjait kötetté formálta, vitázó írásait összegyűjtötte és - a Westley Kiadó jóvoltából - megjelentette. Több ízben is. Kertész jelképessé lett ezáltal! Aki nem hagyja magát sem a betegségtől, sem a politikai-társadalmi légkörtől legyőzni, hanem derűsen és rendíthetetlenül győzni készül. Magunk is bízunk mielőbbi teljes gyógyulásában, és várjuk immáron nem blognyi írásait, hanem jeles és fontos műveit!