Egyetem

FÜLSZÖVEG Toll Tamás: Őszintén megmondom, nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára ennyire szórakoztató könyvet. Egyszerűen nem tudtam letenni. Pedig néha nem ártott volna, mert megfájdult az oldalam a sok nevetéstől. De hogy ne csak dicsérjem, valóban azt hisze, hogy a regény végére biggyesztett szerzői mentség bárkit megtéveszt? Itt, Dőrehabogdon mindenki tudja, hogy rólunk, illetve városunk egyeteméről van szó. Továbblépve, nem gondolja, hogy műve elveszti aktualitását, mire megjelenik? Az elmúlt évek rohamos változásai elsöpörték azt a világot, amelyet szándékai szerint ábrázolni akart. Hogy mást ne mondjak, az egyetemen, a Világbank hathatós támogatásával, átszervezték és teljesen új alapokra helyezték a takarítást. Szerző: Igen, erről magam is hallottam, bár arról is van értesülésem, hogy az ablakmosó személyzet egyelőre csak tanulmányozza a táblaüvegtisztítás európai módszereit, amelyek ott évszázadok alatt, egy szerves fejlődés eredményeképp alakultak ki. Toll Tamás: Azt azonban ön sem állítja, hogy egy oktatási intézményben az ablakok állapota meghatározóbb, mint a szellem, amely a munkát áthatja és a tanárok egymással szembeni magatartását, valamint a hallgatókkal való viszonyát meghatározza. A változások e téren egyenesen lenyűgözők. A szeretet és a kölcsönös megbecsülés, a látszatok elvetése és a teljesítmény egyedüli mérceként való alkalmazása, valamint a klikkesedés,a kölcsönös kiátkozás múltbeli gyakorlatával szembeni általános undor példátlan egységbe forrasztotta az egyetem oktatóit, és akkor még nem is említettem az általános színvonalemelkedést. Miféle aktualitása lehet az ön regényének ezek után? Szerző: Talán az, hogy elrettentő példa gyanánt időnként elő lehet venni. Mint afféle emlékeztetőt, hogy milyenek voltunk. Meg hogy milyen jó, hogy már nem vagyunk ilyenek. És nem is leszünk. (Toll Tamás beszélget a szerzővel. Habogdi Hírek 1995. március 26. Részlet) Vissza