Egyházjog (ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK / ISTEN NÉPÉNEK JOGA / AZ EGYHÁZ TANÍTÓI FELADATA / AZ EGYHÁZ MEGSZENTELŐI FELADATA / BÜNTETŐJOG / ELJÁRÁSJOG)

Előszó Az utolsó magyar egyházjogi kézikönyv, Bánk József nagyszabású munkája megjelenése óta majd egy emberöltő telt el. Ez alatt az idő alatt az egyházi jog döntő mértékben átalakult. A II. Vatikáni Zsinat különös hangsúlyt adott azoknak az egyházi értékeknek, melyeket azután - mintegy "utolsó zsinati okmányként" - az 1983-ban megjelent új Egyházi Törvénykönyvnek kellett gyakorlati szabályok formájába öntve Isten népe életében megerősítenie. A legutóbbi egyetemes zsinat óta különösen is világos, hogy az egyházi jogot csakis az egyház életet titkának összefüggésében lehet megérteni. Ez az élet pedig a hit, a remény és a szeretet közösségében való élet (LG 8 a). Ezért az egyház joga egészen sajátos jog, a vele foglalkozó tudományt pedig méltán tekintik szent tudománynak. Mindez szoros kapcsolatot és együttműködést tételez fel a teológia és az egyházjog között. Ha az egyházat csupán látható társaságként szemlélnénk, s eltekintenénk hittani alapjaitól, lélek nélküli szervezetnek tűnne. Joga pedig képtelennek bizonyulna arra, hogy kifejezze azt a gazdagságot, melyet a tanítóhivatal működése, a szentségi élet és a szent pásztorok vezetése határoz meg és tart elevenen. Csak az egyháznak mint az üdvösség szentségének teológiaiag szemlélt valósága teszi igazán érthetővé, hogyan működhet valódi jogként az egyházi szabályok rendszere.