Egyiptom építészete

Az építészet a természet folytatása az emberi alkotás síkján, úgy mondhatnánk, az emberi kéz által megformált természet. Az építészet az emberi élet maradandó foglalata, az emberi történelem színpada, amelyen az épületek monumentális kulisszák módjára befogadják az emberi dráma cselekményét, és hátterét is képezik. Az építészet tudomány, az anyag meghódításáért ésszel és kézzel vívott küzdelem, az anyag hajlékonnyá tétele a roppant sokrétű, egymásnak sokszor ellentmondó igények kielégítésére. Az építészet művészet, mert az embernek a világhoz való viszonya tükröződik formáiban, és az építészet élő művészettörténet: az emberi színjáték állandóan pereg, de a kulisszák nem mindegyikét cserélik ki újjal, a ma hátteréül ott tornyosulnak a letűnt korok patinás falai. Az emberi művelődés nem minden vívmányáról mondható mindez így el, az emberi alkotások nem mindegyike dokumentálja ilyen sokrétűen az életet. Azt mondhatná valaki, hogy az ilyenfajta szemlélet nem más, mint valamiféle szakmai elfogultság szüleménye, amely emlékeztet a középkori céhek vetélkedésére, mondván: ez a mesterség különb annál. De az egyszerű köznapi élet kereteire gondolva bebizonyosodik igazsága: a civilizáció létrejöttének egyik elsődleges feltétele, hogy fedél legyen az ember feje fölött. És ha a művelődés kiindulásánál ott az építészet, ott van a folytatásánál is, mert az emberi élet olyan terméke, amelyben az anyagi és a szellemi világ szinte egyetemlegesen ölt testet és formát.