Egymás tükrében SOHA NEM HALLOTT VALLOMÁSOK EGY FORRADALOMRÓL

ELŐSZÓ 1989 őszén már hároméves voltam. Szinte semmire nem emlékszem az általam átélt eseményekből. Annak örülök is, hogy a rosszabb dolgokra nem emlékszem, de az otthoni feszült helyzet tudat alatt, mint kisgyermeknek, sokat ártott. Sajnos jelen voltam és végignéztem a késes támadást, utána éreztem édesanyám félelmét, amikor menekíteni próbált a házból. Az egyetlen dolog, ami eszembe jut az, ahogyan édesapám nekikeseredetten állt a lépcsőházban, s a homlokából csorgott a vér. Soha sem fogom elfelejteni azt a megsebzett, gondterhetl arcot, amelyről le lehetett olvasni, hogy nem a vérző vágás fáj neki, a valódi seb mélyebben található. Ezen halovány emlékeim tudat alatt komoly félelmet okoztak nekem, melyet csak nagyon hosszú évek elteltével sikerült feldolgoznom, "legyőznöm". Egész gyermekkoromban rettegtem a sötétben, féltem egyedül aludni. Mindig attól tartottam, hogy amikor elalszom, védhetetlenné válok és rám fognak támadni. Ezek után nagyon nehezen kezelhető gyermek voltam, egyrészt a félelmeim miatt, másrészt azért, mert egészen '90 szeptemberéig nem volt állandó otthonunk, hanem utazgattunk, ideiglenes lakhelyeinken éltünk, amelyeket soha sem tudtam megszokni. Nagyon sokszor féltem, sokat sírtam, de édesanyám türelmével és szeretetével, odafigyelésével mindig meg tudott nyugtatni. Vissza TARTALOM Előszó 5 Egymás tükrében - Közelítések anyám portréjához 9 Tőkés Máté: A nép hívő lelkéből sarjadt 11 Tőkés Lászlóné Joó Edith: Az én Temesváram 18 Cseresnyés Zsuzsa: Anya és hitvestárs egy embertelen időszakban 29 Tőkés László: Nem lehet csatát nyerni, ha nem vállaljuk a küzdelmet 32 Tőkés Lászlóné Joó Edith: A menyői száműzetés 37 Joó Judith: "Volt olyan idő, amikor már mindenkitől féltünk" 41 Dr. Tőkés István: Az Úr gondviselése mindent jóra fordított 46 Vallomások egy forradalomról Tőkés László: Temestvár ostroma. Emberek és események A hétköznapok hősei 53 Dr. Tőkés István: "Erős várunk" védő falai között 81 Tőkés Eszter: Egy nap története a "forradalom" előtti időkből 86 Tőkés Zsolt: A bátos megnyilatkozás érlelte a gyümölcsöt 92 "Megpróbálták elvenni tőlünk 15-ét" - Vallomások Temesvárról 95 Dr. Bárányi Ildikó: Az én forradalmam 97 Tolnay István: 1986-tól megmozdult valami 119 Balaton Zoltán: Dávid és Góliát történetéről - szokatlan megközelítésben 124 Sepssy Béla: "Mindig csodáltam családotok összetartását" 130 Sepssy Ildikó: Hittünk az ügy igazában 136 Mátyus Ernő: Igaz történetek a nehéz időkből 143 Sükösd Antal: Emlékeim '89-ből 150 Kabai József: Az őszinteség és a bartáság megtartó ereje 152 Aurora-Lola Miescu: Aki fellobbantotta a lángot 157 Ion Roman: Mi nem kötődtünk üzlethet, pénzhez, tőkéhez, profithoz 161 Molnár Ilonka: "Együtt reszkettünk, sírtunk, nevettünk" 164 Vetési zoltán: "Hirtelen mozdulattal áthúztam az egész nyilatkozatot" 172 Pintye Kalatin: Részletek Tamás fiamnak írott beszámolólevelemből 175 Menyhárt Ferenc: Amikor elszabadult a pokol 177 Istvan Ion: "Megadatott, hogy december 15-én este a tömeghez szólhattam" 179 Dr. Bárányi Ferenc: Napló, 1989 decemberéből 186 Csőke Attila: "Mindig ott voltunk, ahol szükség volt ránk" 203 Gazda Árpád: "Otthonotok szellemi menedékhely volt a fiatalok számára" 209 Kiss Pál: "Állandóan a fiam képe lebegett a szemem előtt" 217 Balaton Krisztina: "Üvöltöztek és gumibottal vertek" 223 Jost Norbert: Visszaemlékezéseim a 15 évvel ezelőtti "megváltó karácsonyra" 227 Szabó Ferenc: "Menteni akartuk a tiszteletes urat és hitvesét" 238 Szabó Irén: Ma is él bennünk a remény. Temesváron megküzdöttünk érte 241 Orban Traian Gabriel tanúvallomása 246 Dr. Sándor Livia - Dr. Sándor István: Szemtanúkként az események sodrában 250 Varga Lajos Károly: Egy nap története - kis kitérőkkel 253 Dánut Gavra: A tüntetők sűrűjében, golyózáporral szembenézve 256 Petru Dululescu: Igen, van Isten! 258 A menyői csoda - Szilágysági emberek vallomásai 301 Ady Áron: "Nehéz idők voltak itt is, de ez volt számunkra rendelve, ezt kellett cselekednünk" 303 Vasvári István: Az első menyői napok 308 Tóth Vasvári Tünde: Emlékezetes karácsony 312 Márton Rudolf: Újra együtt a család 315 Temesvári Rádió: Élnünk kell a szabadsággal, meg kell töltenünk tartalommal 318 A testvéri szeretet és szolidaritás jegyében A külföldi segítők vallomásai Ifj. Tőkés István: Távol, de mégis közel 335 Klaas Eldering: "Igyekeztünk a nagy nyilvánosság elé vinni a temesvári ügyet" 340 Cseresnyés György: "Tőkés László >>postásai<< voltunk" 342 Ifj. Bárányi Ildikó: A temesvári forradalom - Budapestről nézve 349 Kovács Miklós: "Mindig a kicsinyek és az üldözöttek mellett a helyem" 356 Rónavári Mária: Mozaikkockák egy diktatúra történetéhez 369 Barna Andro: "Két országban lehettema diktatúra felbomlásának szerény közreműködője" 379 Akik a barikád másik oldalán álltak Aurel Cáprariu ezredes: Egyszer csak megírja valaki az igazságot 389 Zsigmond József: Múltidézés 398 Christianisme au XX-e siécle: Megszólal az expüspök 400 Adalékok Eszenyei Mária: Tiszta vizet a pohárba! 409 Kárpáti Ferenc: A román forradalom és Magyarország 420 Kincses Előd "Csak ügyvéd szeretnék maradni..." 424 Az Amnesty International londoni szervezet 430 1989. november 8-i állásfoglalása 430 Epilógus Borbély Imre: Miért éppen Temesvár? 435 Korabeli dokumentumok 439