"Elegem lett Európából" - Magyar-osztrák útinapló

E magyar-osztrák útinapló kiindulópontját az 1989-90-es évek politikai cezúrája, az Európa keleti felén addig uralkodó egypártrendszerek végéhez kapcsolódó képek és diskurzusok, és az azt követő az európai integrációs folyamatok képezik. A későmodern mindennapi életben az utazás lényeges eszköze az összefüggések és különbségek felkutatásának: az előttünk fekvő útikönyv ezért a mindennapok és a politika újfajta együttélését összeköti az úti tapasztalatokkal. A (képzeletbeli) utazás egyrészt valóságos helyszínekre visz el bennünket (az Alföldre vagy az Alpokba, Budapestre vagy Bécsbe), másrészt topográfiailag alig körülhatárolható helyekre (ilyen az emigráció, a sír, a bajusz és jellem). Politikai és privát helyszínekre egyaránt.Cornelia Grosser, Kurtán Sándor, Karin Liebhart és Andreas Pribersky egy sajátos, kettős országismereti könyvet írtak: vegyítik a tárca stíluselemeit a társadalomtudományilag alátámasztott információkkal, hozzányúlnak a klisékhez, hogy aztán szétrombolják őket. Az útinapló parodizálja egyes útikönyvek leegyszerűsítő formáit is: ezen útikönyvek szerzőinek Magyarország esetében elsősorban az Alföld, Ausztria esetében a hegyek jutnak eszébe. De ezek a parodisztikus elemek itt az útikönyv elmélyültebb formájához vezetnek: lerombolják azt, amiről azt hisszük, hogy a másikról tudjuk, - s ezzel helyet csinálnak ahhoz, amit tudnunk kell egymásról.A csatlakozási kampányokban mind Ausztria, mind Magyarország természetszerűleg európai országnak mutatta be magát. De az egyenlőségjel Európa és az Európai Unió között ellenmozgást is provokálhat: azt a benyomást, hogy elegünk van Európából.