Életbajnokok

Reményik László több mint tíz esztendeje vesztette el a látását. Élete, írói munkássága nem csupán az akaraterő és a hit diadala, hanem példamutató is: egészségesnek és betegnek, látónak és nem látónak egyaránt. Hiszen az adott lehetőségeken belül törekszik a teljességre. Harmóniában van tehát önmagával, s a világnak is akar használni. Ezért írta meg a két évvel ezelőtt megjelent Akik a sötétben is látnak című kötetét, melyben különböző korú és foglalkozású nem látók vallanak önmagukról. S ezért készült az Életbajnokok című kötet is, amely tágabb ölelésű: érzékszervi, mozgásszervi, mentális problémákkal küszködő és szervtranszpantált emberek beszélnek helyzetükről, mindennapjaikról. Más-más sorsok, mégis azonosak. Mert a könyv szereplői megtalálták önmagukat, munkájukat, a szenvedéllyé vált sportolást, hivatásukat. Vagy éppen alkotnak, mint a kötetet illusztráló, szép festményeket és grafikákat készítő Doszkocs Zsuzsanna. Egyszóval egy teljes életet élnek a szűkebb, betegség korlátozta lehetőségeken belül is. Életbajnokok tehát, mind a huszonhárman, ahogy életbajnok az őket faggató szerző, Reményik László is, akinek műhelyében új könyv készülődik, hűséges társáról, Kicsi kutyáról.