Életem nője

Theo, az angol haditudósító 2001-ben váratlan meghívást kap Chilébe, ahol még sohasem járt. Pedig lett volna alkalma rá többször is, hogy az ottani változásokról tudósítson, csakhogy számára Chile veszélyesebb hely, mint bármelyik háborús övezet. És most egykori barátja, Antonio, akit tizenöt éve nem látott, egyszer csak arra kéri, hogy töltse ott a karácsonyt. A nyolcvanas években, Londonban szociológia szakos hallgatóként ismerkedett meg Antonióval, a chilei emigráns egyetemistával, s először csak távolról csodálta a hite, az idealizmusa, a bátorsága miatt. Majd barátok lettek, és Theo mindenben segíteni akarta Antoniót, akinek - miután bátyja életét vesztette a chilei harcokban - egyetlen cél lebegett a szeme előtt: hazautazni és harcolni a szabadságért, értelmet adva ezáltal testvére halálának. Antonio mutatta be barátjának Clarát is, aki szintén a diktatúra elől menekült el hazájából. Az igéző szépségű táncosnőt Theo szintén nem látta már tizenöt éve, s közben hiába próbálta elfelejteni őt, mindenféle új emlékek alá temetni szerelmük képeit s azt az őrült éjszakát, ami mindent összekuszált. És az Antonióval szembeni árulását, ami miatt többé nem találkozhatott egyikükkel sem... Carla Guelfenbein Santiago de Chilében született, s a Pinochet-rezsim idején tizenegy éven át Angliában élt. Biológiát tanult az essexi egyetemen, majd reklámgrafikát Londonban. Chilébe visszatérve reklámgrafikusként és az Elle magazin szerkesztőjeként dolgozott. 2003-ban jelent meg első regénye, az El revés del alma (A lélek fonákja). A 2005-ben megjelent Életem nője az elmúlt évek legnagyobb könyvsikere volt Chilében.