Életem történetei

"Áldott emlékű édesatyám kéziratban maradt héber irodalmi hagyatéka a héber nyelv és irodalom lángoló szeretetének talajából fakadt, s a bibliai ékesszólás művészi keretében hű tükre egy küzdelmeken át fejlődött, mély vallásosságot bő műveltséggel egyeztető, bensőséges zsidó szellemi életnek. Mindenesetre számot tarthat ez irodalomtörténeti megbecsülésre, ha nem is pályázott sohasem a nagy nyilvánosság elismerésének babéraira, hanem szerényen beérve egy kis baráti kör pálmájával, munkáját éppúgy, mint a párhuzamos vallási tanulmányokat - mint a szent könyvek s a Talmud búvárlatát - Istene s népe dicsőségére ajánlott "lisémoh" szolgálatnak, öncélnak minősítette" - értékelte apja irodalmi hagyatékát Munkácsi Bertalan, az egyik első magyar zsidó akadémikus. Ugyancsak ő írja a - sajnos nyoma veszett - hagyaték egyetlen fennmaradt, s most száz éves késéssel az enyészet-sorsból kiszabadított könyvünkről: "A Szipurji korot hájáj, nagyszabású mű édesatyám életének történetét 69 éves koráig vázolja, s 323 sűrűn írott negyedrét lapra terjed. Voltaképp zsidó társadalmi korképek sorozata, mert az egyes személy eseteit s körülményeit rendszerint a közviszonyokkal kapcsolatban tárja elénk. A szülők és nagyszülők részben a szegény s szigorúan vallásos, részben a jobb módú, s vallásosságot műveltséggel egyeztető néposztály képviselői. Az iskolázás alsó fokának, a hédernek bő leírása becses adalék a hazai zsidó közoktatás történetéhez azért is, mivel sok elemi tanító működése van itt méltatva, kiknek egyébként alig maradt fenn emléke. Ugyancsak értékes adatok a felvidéki, és morvaföldi talmudiskolák történetéhez a nyitrai, lakompaki, kaboldi, galgóci, leipniki, szemnici és pozsonyi jesivák beléletéről közölt rajzok." Kiadónk történetében fordulópont eme értékes dokumentum közlése, mert egy hiányzó láncszemet fedez a magyar zsidó történelem és irodalom történetében: az elbeszélést, hangot és stílust, amelyből Sólem Áléhemek, Salom Aschok, I. B. Singerek, s egy nemzedékkel később: Isaac Babelek, Malamudok nőttek ki egészen Saul Below-ig vagy Philip Röthig. Tehát nálunk is adottak voltak a zsidó irodalom kibontakozásának lehetőségei, ezt bizonyítja, Méir Ávráhám Munk prózája, amely egyaránt elsődleges történelmi dokumentum és szépirodalmi olvasmány. Michael K. Silber, a jeruzsálemi Héber Egyetem történelemprofesszora utószavában megvilágítja a mű születésének szellemi hátterét, s elhelyezi a szerző típusát kora (a 19. század) európai zsidó társadalmában és művelődésében.