Életszomj I-II. - Csillagporos út a vajúdó világban

Furcsa születésnap: az ünnepelt ajándékozza meg az őt köszöntőket. Csepeli Szabó Béla 1999. május 14-én töltötte be hetvenötödik életévét s ez alkalommal ő lep meg minket, méghozzá egy szép küllemű és lenyűgöző tartalmú könyvvel: legfontosabb verseinek és kisprózáinak gyűjteményével. A szerző napkeltétől-napnyugtáig - tehát: zsenge korától öregségéig - a kisemberek, a determináltak igazáért perlekedett, a nemzetfenntartó sokaság szószólója volt. Gyakran gáncsolták, nem egyszer igazságtalanul támadták őt, ám a céltábla sosem lőtt vissza, olyan méltósággal tűrte a méltánytalanságokat, amilyennel csak a zajtalan tisztességű kétkezi munkások és a hallgatag földtúrók rendelkeznek..... A József Attila-díjas költő végig hű maradt a magas kitüntetés névadójának szelleméhez: mindig a Mindenséggel igyekezett mérni magát, de úgy volt az egész "Föld fia", hogy közben sosem szűnt meg a "kusza tájak garabonciása" lenni. Nem csak szemléletét, de képi világát is elsősorban a "Láng és a füst Városának" szívverése határozta meg.