Éljünk Isten békéjében!

Nagyapám, Toldy Béla zsenge ifjúságában szépen hegedült, és verseket írt. Füleken lakottakkor, s a világhírű hegedűművész, Hubay Jenő is ott volt honos, hisz feleségül vette a füleki gróf leányát. Bizonyára meghallgatta nagyapám hegedűjátékát, mert felajánlotta neki, hogy felviszi tanulni a Zeneakadémiára. Valószínűleg nem anyagi okai voltak, hogy nem lett belőle hegedűművész, hisz dédapám, Toldy István malomtulajdonos volt.. Mindenesetre nagyapám megismerkedett Kovács Ferenc felvidéki néptanító Margit nevű lányával, akit oltár elé vezetett, s hamarosan hat gyerekkel ajándékozták meg a hazát. A második, Ilona az édesanyám. Nemsokára Salgótarjánba költöztek, ahol nagyapám asztalosműhelyt nyitott. Így aztán, amikor én 1938-ban megszülettem, már nem letten határon kívüli. Nagyapám 37 évesen meghalt 1919-ben, a halotti bizonyítvány szerint bél-tbc-ben. Hegedűje a padlásra került, majd a házat is dobra verték. Verseit nem őrizte meg a kegyelet. Bár úgy érzem, irodalomszeretetét, s verselési kedvét, íráskészségét a géneken keresztül nekem továbbította. Ezért lettem magyartanár, körülbelül 5 ezer újságcikk szerzője, amely több mint 200-féle lapban jelent meg. S talán ezért is kezdtem verseket is írni. Kérem, fogadják őket szeretettel, hisz csak egyetlen cél vezérelt, használni velük. Megírni az igazságot, és a hazánkhoz, nemzetünkhöz való hűséget hirdetni.