Élni egészen

Úgy tűnik, Ferenczi Krisztina számára a vers a gondolkodás legtisztább formai megjelenése, a rögzítés legtökéletesebb módja. A vers a folyton vágyott rend és tisztaság metaforájává lett életében. Az élet szélsőséges eseményei szerelem, vetélés, születés, válás, halál a versírás gesztusával váltak számára, ha feldolgozhatóvá nem is, átgondolhatóvá, áttekinthetővé. A szerző több ízben is belefogott versei ciklusokba rendezésébe. Élete akkor érkezett abba a szakaszba, amikor sor kerülhetett erre a lassabb tempójú, elmélyült tevékenységre, amikor kiderült, hogy véget ér. Kérése, hogy végezzük el helyette, amit még földi feladatának tekintett, belátható. Komoly, szép kérés volt.