Elveszített világok (Hogyan gyűrték le eleink a mindennapokat - és miért boldogulunk mi ezzel oly nehezen)

Világunk - a világ, amelyben élünk - elveszítette varázsát, avagy May Weber szavával élve: "feloldódott a varázslat alól". Magyarán: számunka a dolgok csak dolgok, pőrén azok, amik, megfosztva-megfosztatva mindennemű szimbolikus, jelentéssel hímes vonatkozásuktól, amelyek mintegy óvó-védő burkot vontak körébük. Hajdan minden egyes világ fölé egy másik világ boltozódott, és mindennek megvolt a "mása" a másikban. E világok ölelkezése nem volt gyümölcstelen, jelentéssel teli indákkal fonódtak egymásba. Arthur E. Imhof azt kísérelte meg, hogy e valamikori életvilágok egyikét, az egykoron a hesseni Leimbachban élt Johannes Hooss portagazda kicsiny világát újból felépítse, s megmutassa: milyen is volt egy ilyen világ a harmincéves háború idején s azután, miképpen és miért működött - legalábbis a miénkkel összevetve - olyan jól és huzamosan. A szerző az életet fenyegető három fő csapást, a vészek triászát - az éhínséget, a pestist és a háborút - választotta vizsgálódása gerincéül. Módszertanilag felvértezetten - a demográfiai adatokról a föld birtoklásának kérdésén át egészen az egykor éltek olvasmányaiig és a néprajzi szórványadatokig terjedően - számokkal, ábrákkal és képekkel szemlélteti, érti és érteti meg a valaha élt egyének, családok és közösségek mindennapjait, ünnepeit és gyászát, mindenféle-fajta próbálkozását, hogy ki-ki a maga és övéi életét biztosítsa, folytatásának esélyét kicsikarja. Szakmai és emberi mondanivalóját tekintve üzenet ez a könyv - üzenet a történészek, néprajzosok, művészettörténészek és minden olyan ember számára, akiben él az igény, hogy az életet fenyegető mai "vészekről" elgondolkodjék, és tegyen is valamit ellenük.