Elza és kölykei + Oroszlánhűség + A pettyes szfinx nyomában (3 mű)

ELZA ÉS KÖLYKEI Elza, az elárvult kis oroszlánkölyök, a nagysikerű Oroszlánhűség hőse volt, akit a szerző és férje ,,családtagként" nevelt fel és szelídített meg. Ez a könyv Elza életének további folytatását meséli el: ,,házasságát", kölykeinek születését és felnevelését, betegségét és halálát, majd a kölykök további sorsát. A mesterséges környezetben felnőtt Elza sohasem vált ,,teljes értékű" oroszlánná, nem tudott visszatalálni a vadon törvényei közé. Az Adamson házaspár azt akarta, hogy a kölykök újra természetes életet éljenek. A fiatal állatokat a Serengeti-rezervátumban helyezték el. A felejthetetlen Oroszlánhűség folytatása! OROSZLÁNHŰSÉG A szerző férje, aki Kenya egy északi tartományában vadászati főfelügyelő, egy napon - félig önvédelemből és kényszerből, félig talán véletlenségből - lelövi a három alig néhány napos oroszlánkölykök anyját. A kölyköket felkutatja, és magához veszi. A két nagyobbat néhány hónapi nevelés után állatkertbe küldik. A harmadikat, a legkisebbet és leggyengébbet, Elzát, a házaspár felneveli. A kis oroszlánnal egész addigi életrendjük átalakul: mindenüvé viszik magukkal, hivatalos vadászútjaikra, szabadságuk idején a tengerhez... Az idő múlásával a kis oroszlán természetesen kifejlett, tökéletes példánnyá növekszik. Mit tegyenek vele? Bár eredetileg Elzát is állatkertbe szánták, mégis úgy döntöttek, hogy Afrikában tartják. A vadon ugyan rendszerint elpusztítja az emberi környezetben felnövekedett ragadozót, de Elza félig-meddig mégiscsak természetes környezetében nevelődött... A vadászati főfelügyelő és felesége nekivág a szokatlan kísérletnek: ,,visszavadítani" neveltjüket, s nem utolsó sorban ,,férjhez adni" őt... s mindezt, a kedves epizódok sorozatát, a nagy és izgató kísérletet annyi bájjal közvetíti az írónő (aki pedig nem hivatásos tollforgató), hogy valóban nem tudjuk letenni ezt a változatos és színes írást, amelynek végén a hűséges Elzát és körülötte forgolódó embereket, fehéreket és feketéket, egyaránt. A PETTYES SZFINX NYOMÁBAN A tragikus körülmények között elhunyt nagynevű szerző ebben a művében ,,A pettyes szfinx" főhősének, Pippának, a gepárdnak további sorsát írja le. Pippa immár negyedszer hoz világra utódokat, s eddig 11 kölyke közül csupán hármat sikerült felnevelnie. Vajon milyen sors vár a negyedik alom ifjú gepárdjaira? A szerző úttalan utakon, tüskés bozótoson keresztül, jó és rossz időben, mindennap felkutatja a családot a szavannán, és élelemmel, tápszerekkel segíti Pippát és kicsinyeit. A kölykök szépen erősödnek, növekednek, és egyedülállóan érdekes, izgalmas jellemformálódásuknak s különböző egyéniségekké való kibontakozásuknak lehetünk tanúi. De még mielőtt elérnék a teljes önállóságukat, Pippát súlyos baleset éri, s az állatkórházban elpusztul. Az árván maradt kamaszokat Joy tovább segíti, amíg a merui hatóság ezt számára engedélyezi. J. Adamsonnak elsőként sikerült megfigyelnie és tanulmányoznia a vadon élő gepárdok ,,pubertáskorát", nemi ösztöneinek kibontakozását, sőt párosodását is. A mű azonban több mint a sok páratlan megfigyelés egyszerű összefoglalása. A szerző, aki jó néhány évtizedet töltött a kelet-afrikai szavannákon, beszámol néhány saját kalandjáról és a terület egyik-másik ,,lakójáról", pl. a pufogó viperáról, a fehér orrszarvúakról közöl színes történetet, de foglalkozik az állatkertben tartott gepárdok sorsával is.