Emberek a háborúban

Épp lenyugodott a nap, fél tányérja izzó vörös szemként figyelt a horizont mögül. A vakító háttér előtt, ahogy szúnyogok a fény körül, pöttöm fekete árnyak táncoltak... Indiánusok, akik tomahawkot lengetnek? Még egészen csöppnyiek, néha eltünedeznek, aztán felbukkannak, mintha felugrálnának a levegőbe, közelebb érnek, hadonásznak... Polip csapdos így a karjaival... S lassan a hangjuk is kivehetővé válik, távoli kutyacsaholás magas vonyítással, amikor "avanti"-t kiál­tanak, és tompább ugatás, amikor "coraggio"-t... Marschner most maga elé nézett, az állásaikra, fej-fej mellett tömött vonalban sorakozott a század, krétafehér ajaktalan arcok, kőből metszett valamennyi... S meredező, lövésre kész fegyvercsövek, egyetlen fenevad száz fullánkkal.