Emberkert - Egy epilepsziás kamaszlány naplója

"A kis történetek jól példázzák, hogy az >érintetlen< kamaszodó lélek uralni képes a környező (személyes) szociális térhez viszonyítva érzékelhető különbözőségeket: ha kell, kicsit füllent, ha kell, az álomvilágba menekül. A betegség tényét a gyermek és a fiatal lány csodaszerűen, szociális hatásait azonban egyértelműen kellemetlenségként éli meg; a tilalmak, korlátozások beszűkítik életterét, társas kapcsolatait megtépázzák, szocializációját hátráltatják. Azok, akiknek családjában idült betegségben szenvedő személy, netán epilepsziás egyén van, a >naplóban< könnyen ráismerhetnek a típusos reakciómódokra: a józan empatikus hozzáállást mutatók mellett a kényelemből és felelősségelhárításból fakadó felesleges korlátozásokat erőltetőkre éppúgy, mint a >kéretlen< segítőkre." (Részlet Rajna Péter dr. előszavából)