Éneklő nyomokért

Az erdélyi származású, Gyulai Pál-díjas Botár Attila elmúlt öt évben született verseinek gyűjteményét tartja kezében az olvasó. A kötet hármas tagolású: a 2003-ban megjelent Félcédulák Unkhu ka-Gathból című kiadvány után újabb négysoros ,,félcédulák" gazdagítják a jelen kiadást. Az Éneklő nyomokért versciklus a szerző valamivel hosszabb lélegzetű verseit foglalja magába, a Kovász pedig már egy 349 sorból álló epikus versfüzér. Mindhárom versciklus tehát más-más terjedelmi és formai sajátosságokat mutat, mégis mindegyik jellegzetesen és összetéveszthetetlenül Botár Attilás. Egyik legfőbb ismérvük, hogy amolyan ,,újraolvasós" versek. Akárcsak egy vonzó, szemérmes nő: az első benyomás erejével megcsillantják szépségüket, közelebbről szemügyre véve pedig lassacskán egyre több értéket mutatnak meg magukból. Az első olvasat esztétikai élményét követően tehát minél többször olvassuk újra Botár Attila verseit, annál több jelentésréteget fedhetünk fel belőlük, és annál inkább kibontakozhat varázslatos szimbólumrendszerük.