Erasmus (mérleg)

Huizinga Erasmus-monográfiája 1924-ben látott napvilágot. Az Erasmus módszere, szerkezete ellenpontja a két korábbi, nagyszabású, tablószerű történelmi tanulmányának, az A középkor alkonya és a Hollandia kultúrája című műveinek, de egyben kiegészítője is: míg utóbbiak panoramikus képét nyújtják egy-egy korszaknak, s közben a panoráma egyes részeit kinagyítva vizsgálják a kor kiemelkedő személyiségeit, addig az Erasmus-ban egyetlen arc néz szembe az olvasóval, egyetlen arc vonásaiban elevenedik meg egy egész korszak háborúkkal terhes, hitvitákkal tarkított, kavargó világa - a tizenhatodik századi Európa. Az írónak izgalmas kísérlete volt ez a monográfia, mert a történetírás és a pszichológia összekapcsolásának jegyében született. A szerző a legnagyobb humanistáról, a klasszikus műveltségű bibliakritikusról, teológusról, filológusról s nem utolsósorban a remekíróról és a legnemesebb értelemben vett világpolgár őstípusáról igen finom, árnyalt elemzést ad - ugyanakkor mindvégig megőrzi tudósi szigorát, s műve rendkívül gazdag információkban. Nemcsak Erasmus válik emberközelivé, hanem nagy kortársai is, akikkel kapcsolatba került: Morus Tamás és Luther Márton, nemkülönben pápák, fejedelmek és közemberek.