Erdélyi sorskerék

Egy tragikus sorsú erdélyi költő, Szabédi László (1907-1959) életpályája elevenedik meg ebben a könyvben. Szabédi jelentős költői, próza- és tanulmányírói életművet hagyott az utókorra (már Babits nagyra értékelte tehetségét), sajátosan ötvözve a népi és az urbánus szemléletet. Ennek tükre az 1942 és 1944 közt Kolozsvárt szerkesztett kitűnő folyóirat, a Termés. Nem kevésbé tanulságos azonban a Szabédi által bejárt értelmiségi életút: az Unitárius Kollégium diákja, Strasbourgban teológiát és francia filológiát tanul, 1940 őszétől egy mezőségi román faluban tanítóskodik, a kolozsvári magyar színház dramaturgja lesz, a második világháborút követően a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanára. Megírja a Vezessen a párt című verset, 1959-ben pedig, az egyetem felszámolása után, az öngyilkosságot választja. Kántor Lajos könyve eredeti, eddig nem közölt dokumentumok felhasználásával igyekszik megfejteni "a ráció romantikusának" nevezett rendkívüli íróember titkát.