Erdő és nyelv (Erdészettörténeti Közlemények XLIII.)

ELŐSZÓ Ha nincsen ember, nincsen probléma - többek között ez a sztálini tétel jutott eszembe akkor, amikor Kádár Zsombor óriási művét kézbe vettem. A marosvásárhelyi szerző munkáját 1974-tői 1988-ig, tehát a diktatúra évei alatt, magára hagyatottan készítette. Akkor, amikor a ,,Conducator" vezetésével ,,Románia Szocialista Köztársaság" sajátos nemzetiségi politikájával a kisebbségek jelentős részétől - az előbb idézett sztálini tétel hasznosságának felismerésével - megszabadult (folyamat, mely sajnos napjainkban is tart). A romániai magyarok történetének, intézményrendszerének, sőt azonosságtudatának átalakítása, netalán megszüntetése is minden korábbinál nagyobb léptekkel haladt. Ebben a légkörben két lehetőség kínálkozott: menni vagy maradni. Aki elment, az nem közénk való volt, mert ha közénk való lett volna, nem ment volna el - vallják ma is a maradók. Igen, a maradók, de a maradóknak is csak az a része, amelyik megpróbálja magyarságát nem feladni, nemzeti tudatát megőrizni, erősíteni. Kádár Zsombor műve a diktatúra éveinek, de az előbb említett folyamatnak is dokumentuma. A szerző tehát problémát jelző, megörökítő, okozó ember. Állami munkavédelmi felügyelőként - megelőzően szaktanárként és tervező erdőmérnökként - járta a vidéket, gyűjtötte a ,,magyar nemzetiségű román dolgozók" még beszélt vagy egykori erdészeti-faipari szókincsét. Számtalan esetben - ha a kiszemelt adatközlőnek valamelyik felettese nem tartott vele - az emberek félelemből kitértek a válaszadás elől. ,,Vajon nem lesz-e bajom ebből..." elgondolásból elbújtak a megbeszélt találkozók alkalmával is. Hogy a szerző mégis mintegy 80 adatközlő tudását, segítségét beleépíthette ebbe a könyvbe, az nemcsak az öntudatos magyar dolgozóknak, technikusoknak, erdőmérnököknek köszönhető, hanem mindazoknak a románoknak is, akik Kádár Zsomborért felelősséget vállaltak, akik bármilyen megfontolásból neki segítettek. A terepi adatgyűjtés mellett a levéltári, az irodalmi források feltárása sem volt minden akadálytól mentes. Romániában ebben az időben nemcsak az írógépekről vettek írásmintát, hanem a közkönyvtárok olvasószolgálatát is komoly ellenőrzés alatt tartották. Mégis gyűltek a cédulák, mégis kirajzolódott a mű leendő tartalma. S Kádár Zsombor - immár nyugdíjasként - egyre kétségbeesettebben keresett útbaigazítókat, segítőket, akik akár a nyelvészeti, akár egyéb kérdéseit megválaszolhatták volna. ,,Ha nem tudja, ne csinálja" - mondták neki több helyen is. Hogy ezt a kitérő választ mennyiben az esetleges félelem és mennyiben a közömbösség, a mások gondjának, bajának, szellemi munkájának a semmibevétele diktálta, azt ma már nehéz lenne megállapítani. De felesleges is, hiszen mindezek ellenére a kézirat összeállt.