Értékek fénykörében

A didaktikus célt is vállaló szakkönyv diszciplináris alapossága és gondolatgazdagsága mellett kommunikatív ("használóbarát") közlésmódjával illeszkedik az egyetemi ifjúság és általában a mai értelmiség gondolkodásmódjához és problémaérzékenységéhez. (Hiszen több részlete évek óta tankönyvül szolgált a szerző egyetemi tanári gyakorlatában értékszociológiai, sőt általános szociológiai tantárgyaihoz.) Ugyanakkor mint kutatási jelentés a szerző több évtizedes empirikus értékszociológiai vizsgálatainak hozamából és két jelenlegi országosan reprezentatív felvétel adataiból empirikusan ellenőrzött elméleti modellt kínál. Olyan modellt, amely alapul szolgálhat a globalizálódó világban és egységesülő Európában elkerülhetetlen új nemzetstratégia kialakításához. A mű a rendszerváltozás értékszociológiai értelmezésében - a hazai szociológiában elsőként - hipotetizálja a civilizált világban mega-léptékben észlelt posztmodern (emancipatórikus) értékváltozási trendnek a kelet- és közép-európai politikai és társadalmi változásban játszott szerepét. E szerep jelentőségének hipotézisét empirikusan vizsgálja és a tényleges eredmények mértékében valószínűsíti. Kimutatja továbbá, hogy ennek az önálló gondolkodásra és cselekvésre felszabadító, emancipációs bátorságnak mint "eszközértéknek" a "célértéki" megfelelője nem más, mint a felvilágosult népesség által igényelt "életminőség". Ennek a szociálpolitikában is központi jelentőségűvé vált fogalomnak az értelmezésében viszont felhasználja a közgazdasági Nobel-díjas Amartya Sen koncepcióját, mely szerint az élettel való elégedettségbe a fogyasztási javak mellett a saját funkció hasznosságának megtapasztalása is belejátszik. A monográfia szemléleti alapját az un. "value advocacy" helyett (amikor a szerzők objektív kutatási eredményekként adják elő saját értékelkötelezettségüket) az elismert értékvonatkozások nyílt vitára bocsátásának eltökéltsége, így az "értékdiskurzus általi értékőrzés és értékteremtés" vállalása képezi.