Értelmileg akadályozott felnőttek pedagógiai kísérése

Az a törődés, gondoskodás, segítés, amely az értelmi funkciók alacsony szintje, a kapcsolatteremtő képesség gyengesége következtében a sajátos megsegítést igénylő embereket immár lassan két évszázada körülveszi, nagyon sokáig csak a gyermek és iskoláskorra terjedt ki. Mindig voltak azonban szakemberek, akik a gyógypedagógiai iskolákban végzettek közül környezetükben tartottak néhány embert, otthont, munkát adva nekik. Az ő életük mutatta, mit érhet el a nevelés, milyenek lehetnek az egykor volt tanítványok felnőtt korukban. Magam is először, az ötvenes években Bárczi Gusztáv, egykori mesterem intézetében találkoztam ilyen emberekkel, és máig is élénken élnek emlékezetemben. Fűtők, takarítók, konyhalányok, segédmunkások kerültek ki közülük. Valamikor, ebben az időben éreztem először: azoknak a kezét, akik gyermek- és iskoláskorukban különleges segítségre szorultak, és akiket nyolc-tíz éven át tanítottunk, azokat felnőtt korukban sem szabadna elengedni, szükségük van ránk egész életükben. Persze nem az én felismerésem volt a fontos. Bárczi Gusztáv, Illyés Gyuláné néhány háború előtti kezdeményezés után eljutottak a cselekvésig, ami akkoriban főképpen a munkalehetőségek, elhelyezkedések felkutatását és megszervezését jelentette. A hatvanas évektől azután már hazánkban is megszervezték a bentlakásos ,,foglalkoztató" intézeteket az értelmi fogyatékosoknak is. Felerősödött egy folyamat, melyben a gyógypedagógusok ennél a fogyatékossági állapotnál is támaszt kívántak nyújtani a felnőtt korban. Kellett is ez a segítség, hiszen sokan voltak, akik elhagyott gyerekként kerültek a gyógypedagógiai iskolába, nekik felnőtt korukban sem volt hová menniük. Ehhez kapcsolódott, illetve egyeseknél így nyert teljes értelmezést a rehabilitáció gondolata, főképpen Dr. Göllesz Viktor és köre kezdeményezésére. Szervező és irodalmi munkásságuknak máig ható eredményei vannak, munkámban támaszkodtam rájuk. Így alakult, változott az egykor volt gondozás-ápolás fő célkitűzése az embert, annak létét, szerepét át- és felértékelő életkíséréssé, pedagógiai kíséréssé. Töretlen, gazdagodó, átalakuló szemléletről van szó.