Esszék I-III.

FÜLSZÖVEG Montaigne nemcsak az európai művelődés egy meghatározó könyvének, hanem egy éppolyan meghatározó műfajának megteremtője is. Működése a XVI. század második felére esik. A reneszánsz embere tehát, reneszánsz ember; de nem a vállalkozó, a kalandor alakjában, hanem kora elnevezésének eredeti értelmében mint régi világok felfedezője és megújítója, elfeledett, hosszan lappangó kultúrák újjászülője s ezáltal egy új kultúra egyik első nagyvonalú pallérja. Nem gátlástalan önmegvalósító, hanem éppoly gátlástalan önmegismerő. Nem kinyilatkoztató, hanem kérdező. Legfőképpen azt akarja megismerni, amit és akit legkevésbé ismerünk: önmagát. És leginkább arra akar rákérdezni, amiről a legbiztosabban tudja, hogy nem tud rá feleletet adni. Montaigne a reneszánsz írója és nem a felvilágosodásé. Ha már nem is a kortárs Rabelais zabolátlanságával, de még nem is Voltaire eleganciájával fogalmaz. Stílusa sokkal aggályosabb, meditatívabb, ha úgy tetszik, nehézkesebb. Egy magára remélhetőleg nem sokáig várató új, terjedelmesebb magyar Montaigne-kötet fordítója bizonyára nem fog visszariadni ettől a nehézkességtől. S akkor Montaigne-t igazán olyannak láthatjuk, amilyennek ő akarta mutatni magát, könyvének előszava szerint, ,,háziköntösben, fesztelenül és mesterkéletlenül". Vissza TARTALOM I. KÖTET AZ OLVASÓHOZ 5 I. Más-más módokon ugyanegy célhoz érünk 7 II. A szomorúságról 11 III. Érzelmeink túlmennek rajtunk 15 IV. Valódi cél híján a lélek hamisakon éli ki szenvedélyét 23 V. Ha egy ostromlott vár kapitányának a falakon kívül kell egyezkednie 26 VI. Az alkudozások veszélyes órája 29 VII. A szándék ítéljen tetteink felől 32 VIII. A tétlenségről 34 IX. A hazugokról 36 X. A talpraesett és a megfontolt beszédről 42 XI. A jóslatokról 45 XII. Az állhatatosságról 50 XIII. A királyi találkozók szabályai 53 XIV. Arról, hogy jó és rossz megítélése nagyrészt fogalmainkon múlik 55 XV. Megbüntetik azt., aki makacsul és értelmetlenül véd egy erősséget 77 XVI. A gyávaság megbüntetéséről 79 XVII. Egynémely követ bizonyos vonásáról 81 XVIII. A félelemről 85 XIX. Arról, hogy csak halálunk után ítélhetjük meg szerencsénket 88 XX. Bölcselkedni annyi, mint megtanulni meghalni 92 XXI. A képzelet erejéről 112 XXII. Ami az egyiknek haszon, az kár a másiknak 124 XXIII. A szokásokról meg arról, hogy ne változtassunk bevett törvényeinken 125 XXIV. Ugyanazon szándék különféle következményei 143 XXV. A tudákosságról 157 XXVI. A gyermekek neveléséről 167 XXVII. Balgaság tisztánlátásunktól függővé tenni, mi hamis és mi igaz 206 XXVIII. A barátságról 211 XXIX. Étienne de La Boétie huszonkilenc szonettje 226 XXXX. A mérsékletről 227 XXXI. Az emberevökről 233 XXXII. Józanul kell megítélnünk Isten parancsolatait 247 XXXIII. Arról, hogy életünk árán szabadulunk meg vágyainktól . . 250 XXXIV. A szerencse gyakran egy úton jár az értelemmel 252 XXXV. Intézményeink egy hiányosságáról 256 XXXVI. Az öltözködés szokásáról 258 XXXVII. Az ifjabb Catóról 262 XXXVIII. Miként sírunk és nevetünk ugyanazon dolgon 267 XXXIX. A magányról 271 XL. Elmélkedések Ciceróról 285 XLI. Arról, hogy a dicsőségen nem osztozunk 291 XLII. A köztünk levő egyenlőtlenségről 294 XLIII. A fényűzésellenes törvényekről 306 XLIV. Az alvásról 309 XLV. A Dreux-i ütközetről 312 XLVI. A nevekről 314 XLVII. Ítéletünk bizonytalanságáról 320 XLVIII. A paripákról 327 IL. A régi szokásokról 337 L. Démokritoszról és Hérakleitoszról 343 LI. A szavak hiúságáról 347 LII. A régiek fösvénységéről 351 LIII. Caesar egy mondásáról 352 LIV. A hiú elméncségekről 354 LV. A szagokról 357 LVI. Az imákról 360 LVII. Az életkorról 370 II. KÖTET I. Cselekedeteink állhatatlanságáról 5 II. A részegeskedésről III. Egy Keosz-szigeti szokás 24 IV. Holnap is van nap 40 V. A lelkiismeretről 43 VI. A gyakorlásról 43 VII. A becsület jutalmáról 59 VIII. Az apai szeretetről 63 IX. A pártusok fegyvereiről 83 X. A könyvekről 87 XI. A kegyetlenségről 101 XII. Raymond Sebond mentsége 118 XIII. Arról, ahogyan mások halálát megítéljük 315 XIV. Hogyan gáncsolja önmagát szellemünk 323 XV. Arról, hogy vágyainkat fokozzák a nehézségek 324 XVI. A dicsőségről 331 XVII. Az elbizakodottságról 347 XVIII. A meghazudtolásról 382 XIX. A lelkiismereti szabadságról 387 XX. Semmit nem ízlelhetünk tisztán 392 XXI. A semmittevés ellen 396 XXII. A postáról 400 XXIII. A jó célra használt rossz eszközökről 402 XXIV. A római nagyságról 407 XXV. Arról, hogy ne tettessük magunkat betegnek 409 XXVI. A hüvelykujjról 412 XXVII. A gyávaság a kegyetlenség szülőanyja 414 XXVIII. Mindennek megvan a maga ideje 424 XXIX. Az erényről 427 XXX. Egy szörnyszülött gyermekről 435 XXXI. A haragról 437 XXXII. Seneca és Plutarkhosz védelmében 445 XXXIII. Spurina története 452 XXXIV. Észrevételek arról, hogyan viselt hadat Julius Caesar 460 XXXV. Három jó feleségről 470 XXXVI. A legkiválóbb férfiakról 478 XXXVII. Arról, hogy a fiak apjukhoz hasonlítanak 486 III. KÖTET I. A hasznosról és a tisztességesről 5 II. A megbánásról 21 III. Három érintkezésről 36 IV. A figyelem eltereléséről 49 V. Vergilius sorairól 61 VI. A kocsikról 129 VII. A nagyság alkalmatlanságáról 149 VIII. A társalgás művészetéről 154 IX. A hiúságról 179 X. Hogyan gazdálkodjunk akaratunkkal 243 XI. A sántákról 268 XII. Az arcvonásokról 280 XIII. A tapasztalatról 310 FÜGGELÉK Források 371 Névmutató 385