Esztike szökése

Részlet a könyvből: A faluban s a mezőségen egy pillanatra megállott minden munkás kéz, mikor megszólalt a torony lélekharangja. - Ki halt ugyan meg? - mondták s ki keresztet vetett, ki megemelte kalapját. A faluban hamarosan hire szaladt, hogy Balog János nemzetes uram a halott; a mezőségre azonban csak később jutott el. Addig ki ezt, ki azt gondolta. - A száz esztendős Pandó apó, a kis Jancsi Jutka nyomorék fia, avagy talán a Tengely Andris beteg felesége, találgatták és senki sem gondolt Balog János nemzetes uramra. A száz esztendős Pandó apó vitte meg a hirt legelsőbbet az ipolyszögi kaszálóra. - Balog János nemzetes uram halt meg. Könyöky Tóbiás urammal beszélgetett éppenséggel, hát csak hirtelen lefordult a székről, - mondta Pandó apó, s fürgén igyekezett tovább. - Balog János halt meg? A nemzetes uram! - szállott végig hamarosan a csodálkozó mondás. Az egészséges, az erős, - megütte a szél - hiszen nem csoda, sok vére vót, a meg baj ebbe a melegbe. Ki fohászkodott, ki sóhajtott a maga bajára, halottjára is gondolva és valamennyien igazi részvéttel szánták Balog János nemzetes uramat.