Etnoszemiotika

A mai jeltudomány (Magyarországon is) széleskörű társadalomtudományi kapcsolatokkal rendelkezik. Van például filmszemiotika, zeneszemiotika, cirkuszszemiotika, irodalom szemiotika, az állatok viselkedésével foglalkozó zooszemiotika. Sőt, még ennél kisebb kutatási területeknek is van körülhatárolható jeltudományi kerete: foglalkoztak a zászlók, kártyák, címerek, sportok, színielőadások, a rajzfilmek és az öltözet szemiotikájával is. Tanulságos jeltudományi dolgozatok jelentek meg a divatlapok, sőt a halászléreceptek szövegeiről. Jeltudományi leírásokat ismerünk arról, hogyan is tudhattak egymással (verbális közvetítő nyelv nélkül is) érintkezni egykor Kolumbusz és az általa ,,felfedezett' indiánok? Ez utóbbi téma már közelít is bennünket az ,,etnoszemiotika" felé. Etnoszemiotikának ugyanis az egyes népek életmódjának jeltudományi vizsgálatát nevezzük. (Rögtön meg is említhetjük, hogy a nemzetközi gyakorlat is hasonlóan nevezi az ilyen kutatást, legfeljebb egy h betűvel gazdagítva: ethnoszemiotika formában.) Az ilyen jellegű vizsgálat kiindulhat a ,,jeltudományból" - vagyis a jelekre vonatkozó vizsgálatokat mintegy folytatják a népi kultúra területén. Ám elképzelhető mindez fordítva is. A népi kultúra kutatói (etnográfusok, etnológusok, folkloristák) eljutnak olyan tudományterületekre, ahol már célszerű a ,,jelekkel olyan módon is foglalkozni, amit csak a jeltudomány tud felkínálni. Például a ,,népviseletről ,,népművészetről vagy általában a ,,népi kultúra jeleiről igen sok olyan írás jelent meg, amelyeket célszerű valódi jeltudományban folytatni. Egy ilyen vizsgálatnak nemcsak gyakorlati hasznát látjuk, hanem mind a szemiotika, mind a néprajz elmélete szempontjából is tanulságos következtetésekre juthatunk. Áttekintésemben mindkét szempontot igyekszem érvényesíteni.