Eukaliptusz

Ausztrália. Egy férfi különös fogadás révén hatalmas birtokhoz jut, s míg leánya gyönyörű fiatal nővé serdül, ő eukaliptuszok százait ülteti, mintegy virtuális múzeummá alakítván birodalmát. Leánya 19. születésnapján kihirdeti döntését: az nyeri el a lány kezét, aki megnevezi a birtok összes eukaliptuszát. S míg az apa a kérőket vizsgáztatja, a lány egy titokzatos idegenre talál, aki varázslatos történetek tucatjait meséli Férfiról, Nőről, távoli tájakról, sivatagokról, országokról és a végtelen Természetről... "Ez a modern ausztrál tündérmese... nagyszerű és gyönyörű regény, amely nem csupán kritikai figyelmet, hanem széles körű olvasótábort érdemel." Erica Wagner (The Times) "Abszurd módon foglal állást a szerelemről, a férfi-nő kapcsolatról. Mintegy tanulmányként is olvashatjuk a regényt, amely azt taglalja, miért olyan mások a férfiak és a nők, s hogy miért kell a szerelemnek egyszer és mindenkorra hagyományosnak maradnia..." Natasha Walter (The Guardian) "Amikor egy nő a tükör elé ül, a fodrásza kezébe helyezi magát, aki igen gyakran férfi. Szinte szertartásos alkalom; túlfűtött, részben komor. A nőre leplet borítanak. A haj az arc egyetlen megváltoztatható része. A haj az, ami keretbe foglalja - és egyénivé teszi - a női szépséghez fűződő sokféle elgondolást. Ha megfosztják a hajától, a nő a lényegére redukálódik: innen ered a nagyon is kifejező szimbolika, miszerint egy nőt kopaszra nyírnak, mielőtt végighurcolnák a városon, mert az ellenséggel hált. A fodrásznál a leleplezés különböző fázisaiban látja magát a nő a tükörben. A fodrász mindegyik fázisban ott marad mögötte. Először a jelentéktelenségig mossák és öblítik; ez az, amit mindig is gyanított. Innen kritikusan reménykedő szemmel követi az átváltozását. A fodrász hozzáedződik a könnyekhez. Még ha a nő elégedett is az eredménnyel, elégedetlen is egyben, hiszen tudja, hogy új külsejét megvásárolta, illúzión alapszik... "