Euridiké hallgatása

Károlyi Amy sohasem volt bőbeszédű költő, nem meglepő, hogy e mostani, hat ciklusból álló versgyűjteménye is - kivált a kötet első felében - rövid darabokból áll. ; Szemléletének új, a korábbitól némileg eltérő filozófiája Az idő című versben mutatkozik meg először: "Az idő nem múlt el nyomtalan. / Futását, lépését, mozdulását, / megőrzi a nyom. / Magába építette a rom." A glosszaszerű, rövid formák nem fojtják el egy-egy kép szuggesztív sugárzását: "A hold smaragdja delel füveken-fákon" (Forgás); "Cápakeskeny felhők, / mint a márvány, / mozdulatlanok." (Felhők). A mulandóság aspektusa többször is, és másként-másként jelenik meg: "Már minden elmúlt, ami még lehet" - mondja a Gázlámpák fényét lengeti a szél című versben; az Orpheus-monda viszont minderre így válaszol: "A kalendárium visszafele számol, / mert minden, ami jövendő, az már volt." Szarkasztikus-fölényes hangnemével, szellemes, meggondolkoztató kinyilatkozásaival a kötet korábbról is jól ismert, nevezetes verse a Helyzetdal: "Hát ezt is megértük, öreg lány, / mehetsz a fenébe / rongyos pulcsiban két nyári alma többet ér / s feszes nadrágban feszes körteség / mint jáde-agyad tekervényei". A költemény a frappáns képek és gondolatok feszes ívén át jut el a "fényes cáfolat"-ig: "Titánia híres köpenyében rejtegetek egy szamárfejet / búzaérő körték, unalmas édes almák / széjjel-gurulók / a csutkátokon lépegetek". ; A kötet két utolsó ciklusában megszaporodnak a Weöres Sándorra utalások (Érzelem nélkül; Tárgyak). Őrá vonatkozik a Cseres című vers is: "Azok a fák, mik akkor voltak. / Micsoda erdők várnak még rád. // Azok az erdők közelednek, / tisztásaikon napfény játszik, / sötétjébe a hold világít, / gombái közt telnek az évek. // Ez volt a díszlet. / Micsoda színház, / micsoda díszlet! / Azok a cserfák jönnek el érted." Olyan sikeres, magvasan rövid versek is ebbe a vonzáskörbe tartoznak, mint a Szabad, A szó, az olyan igényes kompozíció mellett, mint a háromrészes Maradjon járhatatlan. A záróciklus legmaradandóbb üzenetű költeményei a közvetlenül Weöresről szóló Verset írni, a Lehető és lehetetlen című filozofikus prózavers, továbbá a Lakatlan, A neved és a Rajzok. Az utóbbi a költőférj ismeretlenként előkerült grafikáiról (firkáiról), tizenöt részre tagoltan, makámaszerű sorokba szőtten tartalmazza az özvegy felettébb invenciózus költői reflexióit. Legmegkapóbban merész közöttük éppen a legutolsó, a költő testi elmúlásához asszociált két mondat: "AZTÁN már csak pontok, darazsak zümmögik be a papírlapokat. / Buborék serege, mi a fulladó tüdőből kiszakad." ; Vonzó szerkesztésű, jól áttekinthető kötet - a versszerető olvasóknak széles körben ajánlható.