Ezerrel

Ha egy francia fiatalember még kiskorúként 500 frankért elmegy egy idősebb úrral, ha kirúgatja magát az összes középiskolából, ha 16 évesen már rács mögé kerül, ha közelről megismerkedik - sajátos sorrendben - a kemény, majd a puha drogokkal, ha egy motorbalesetben elveszíti a fél lábát és mindennek megkoronázásaként már felnőtt fejjel majdnem visszakerül a sittre, mert pisztolyt fog egy vétlen kávéházi vendégre, nos akkor ez a fiatalember már önmagában is elég érdekes figura ahhoz, hogy a vele készült interjú-regény lebilincselje az olvasót. Hát még, ha az illető a DEPARDIEU vezetéknevet viseli! Guillaume Depardieu túltett az apján: botrányos, megzabolázhatatlan figura, akit sokan - egyáltalán nem mellékesen - talán még apjánál is tehetségesebb színésznek tartanak. Ebben a letehetetlen interjúfolyamban kíméletlenül, nyersen és őszintén vall eseménytelennek éppen nem nevezhető életéről és világsztár apjával való több mint ellentmondásos viszonyáról. Miközben azonban az "öreg" Depardieu-ről is megtudunk számos titkot, általánosabb érvényű, mélyebb igazságokat is kifürkészünk arról a viszonyról, ami a szülőt a gyermekhez, a nőt a férfihoz és az embert önmagához fűzi.