Ezüst György

ELŐSZÓ Ezüst György 1935-ben született Békéscsabán, 1953-ban kezdte meg felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Egy év után képzését a budapesti Pedagógiai, majd az egri Tanárképző Főiskolán fejezte be Jakuba János vezetésével 1957-ben. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán egészítette ki, ahol 1971-ben diplomázott. 1959 óta kiállító művész. Élete első harmincöt esztendejét szülővárosában élte, 1971-től fővárosi lakos. Ez a tény azonban sem emberi magatartásban, sem művészetében nem jelentett törést. Ezüst György lényének alapja a hűség, a ragaszkodás bizonyos etikai-érzelmi konvenciókhoz. Az ősök, a származás, a család tisztelete. A ragaszkodás mindahhoz, amit élete első évtizedeiben kapott szüleitől, nagyszüleitől, tanároktól, barátoktól, a tájtól, a földtől, mindattól, ami érzelmileg lényegében meghatározó. Ebben rejlik a képeit alakító-formáló ösztönző erők igazságába, művészete örömszerző képességébe vetett hite. Vissza FÜLSZÖVEG Az alföldiséget, benne a síkság, a tanyák, a lovak és nádasok motívumát megannyi színben, sőt mozgásban ábrázolja Ezüst György. A népi életképek nem csupán a megidézést szolgálják, de érződik az ilyen tónusú alkotásokon a szín- és a térproblémák alapos körüljárása. A 70-es években művei a nagy modernista élmények hatására absztraktba hajlottak. A hazai rangos szakmai megméretések mellett tajvani, kubai és természetesen európai sikerei elismert alkotóvá tették. A táj- és figurális ábrázolásokon túl jelentékeny életművet hozott létre portréival: a megfestett személy egyéniségét, kisugárzását, s az életút jellegzetes attribútumait is nyomon követi. Művészi oeuvre-jében a kék-vörös harmónia a csabai világból eredeztethető, ám újabb művein a sárgásan-zöldesen izzó hátterek másfajta ihlető forrásról tanúskodnak. A mozgalmas háttér és benne a viszonylagos nyugalmat sejtető emberalakok, a rálátásos nézőpont gyakori alkalmazása sajátos Ezüst-i képépítési módszerré váltak