Ezüstgaras

Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkkal. ELŐSZÓ Részlet a könyvből: Zöld és ezüst. Milliárd fényszilánk. Mintha végig a mezőn, a vízeres laposok hátán, a tócsák tükrén és a keréknyomokban szüntelen szétrobbanna a nap. A földről égre tükröző fényküllős ragyogásban a törpe-erdők mentén, a bokrosok ágbogán vékony, zöldhímes pára, koratavaszi lebegés. Emelkedik, szinte elszáll vele a vidék. Aztán a szemhatár széléről beúszik lassan a fényözönbe egy csöppnyi szürke folt. Túl a szántásokon, a legelőn, valahonnan az ágasegyházi messzi erdők felől. Nő, növekszik, mint valami égalji sötét felleg, s egyre inkább kitetszik lassú mozdulása a szélesretaposott barom-úton. A látó-ember fenn a nyárfán belefújt a tülkébe. A tompa, panaszos hang fáradtan, lomhán szárnyalt, akár egy testes lápi madár vízreereszkedőben. Az ember a fán ültéből kissé felemelkedett, kezét a szeme elé tartotta. Aztán leszólt egy félcsurdé kölyöknek, aki ott gubbasztott alatta a fák között. A gyerek eliramodott a falu felé. Vissza