Fejezetek a KGB titkos történetéből

Földi Pál könyve egy NKVD (KGB) tiszt - Szudoplatov - feljegyzésein alapszik, aki valami csoda folytán túlélte a 30,40,50-es évek tisztogatásait (pár foga, csigolyája és 1 szeme bánta, de túlélte). Hogyan látta pl. ő Sztálin halálát? Sztálin összehívott egy tanácskozást. Két téma volt: Tito meggyilkolása (el akarta tenni láb alól) és a zsidókkal való leszámolás (dühös volt rájuk, mert nem fektettek be a gazdag amerikai zsidók a háború után meggyengült Szovjetunióba). Kaganovics elvtárs megpróbálta a zsidókat megvédeni (maga is az volt), mire Sztálin gúnyosan megjegyezte: - Lám-lám, Kaganovics elvtárs 40 éve kommunista, de 60 éve zsidó. Erre Kaganovics dühösen felpattant, összetépte a párttagkönyvét és Sztálin arcába vágta és elviharzott. Sztálin előbb falfehér, majd vérvörös lett, és elvesztette az eszméletét. Másnap magához tért, de nem hagyta el a dácsáját. Aztán az őröknek gyanús lett, hogy 24 órája nem látták és nagy nehezen a házvezetőnője mert benyitni hozzá. Akkor már a földön feküdt. Bement a többi felső vezető, de egyik sem hívott orvost... A légzése megszűnt és ekkor Berija felkiáltott (az NKVD vezetője): "Hurrá, meghalt a zsarnok!!!" Erre Sztálin kinyitotta a szemét. Ekkor Berija lerogyott mellé és könyörgött hozzá: "Ne haljon meg, mihez kezdünk maga nélkül?"