Fejezetek a modern közgazdaságtudományból

A szerző a Ramsey-Neumann-Haavelmo hármast tekinti a két világháború közötti időszak legkiemelkedőbb matematikai közgazdászainak, akiknek eredményei meghatározták a közgazdaságtudomány technikai és módszertani irányát. A "nagy elméleteket" pedig Keynes és követői, továbbá Hicks, Schumpeter, Arrow, Samuelson és a monetaristák (élükön Friedman) eredményei alakították, amelyek szintén megtalálhatók a legújabb dinamikus és sztochasztikus nemegyensúlyi modellek alapjaiban. Az elméleti kérdések kifejtésében a matematikai nyelvezetet Willard J. Gibbs szelleme hatja át, aki elsőként vallotta, hogy a "matematika egy nyelv". A közgazdaságtan modern statisztikai, számviteli, pénzügytechnikai stb. ismereteinek többsége is e legújabb eredmények derivativái, amelyek megfogalmazása szintén a science sokszor bonyolult matematikai nyelvezetén történik: lényegében ezek biztosítják a gazdaság modern elméleteken alapuló működését. Elfogadva ezek dominanciáját, a szerző itt az egyes paradigmákon folyó frontier kutatások elméleti eredményeibe, illetve az általa felvázolt fejlődési irányokba, új elméletekbe és modellezési technikákba kíván betekintést adni a science köntösében, ami a közgazdaságtant modern közgazdaságtudománnyá tette és még inkább teszi.