Fekete István könyvcsomag

két kötet. Éjfél után (2004): Fe­ke­te Ist­ván az el­ső pub­li­ká­ci­ó­i­tól kezd­ve kö­vet­ke­ze­te­sen tö­re­ke­dett ar­ra, hogy be­fe­je­zett szép­pró­za­i mun­ká­i meg­je­len­je­nek. Ver­se­i­nek csu­pán e­l­e­nyé­sző há­nya­dát é­rez­te köz­lés­re é­rett­nek, el­be­szé­lé­se­it és re­gé­nye­it vi­szont csak­nem ki­vé­tel nél­kül el­jut­tat­ta kü­lön­bö­ző szer­kesz­tő­sé­gek­hez, az­tán pe­dig a kö­tet­ki­a­dá­su­kat is fon­to­ló­ra vet­te. A tör­té­ne­lem vál­to­zá­sa­i mi­att sa­já­to­san for­du­la­tos pá­lyá­já­val ma­gya­ráz­ha­tó, hogy mű­ve­i­nek egy ré­sze ki­zá­ró­lag fo­lyó­i­rat-­köz­le­mény­ként lá­tott nap­vi­lá­got, a könyv a­la­kú meg­je­len­te­té­sük­re már nem volt le­he­tő­sé­ge. A ha­lá­la ó­ta el­telt több mint har­minc esz­ten­dő a­latt e­zek zö­mét saj­tó a­lá ren­dez­ték, je­len­tős mér­ték­ben ár­nyal­va az é­let­mű­vé­ről ki­a­la­kult meg­le­he­tő­sen e­gy­ol­da­lú vé­le­ke­dést. A né­ha el­kap­ko­dott, más­kor vi­szont szak­sze­rűt­len ki­a­dó­i gya­kor­lat e­red­mé­nye­kép­pen a­zon­ban még a po­li­ti­ka­i ag­gá­lyok meg­szűn­te u­tán is szá­mos szö­veg ke­rült pon­tat­la­nul, sőt, cson­kán az ol­va­sók ke­zé­be. S ez az el­múlt ti­zen­öt év­ben ki­zá­ró­lag a fi­gyel­met­len­ség­gel és a tá­jé­ko­zat­lan­ság­gal ma­gya­ráz­ha­tó. So­ro­za­tunk ko­ráb­bi kö­te­te­i­ben a leg­je­len­tő­sebb mu­lasz­tá­so­kat or­vo­sol­tuk. Ú­jabb ki­ad­vá­nyunk rész­ben e hé­zag­pót­ló mun­ká­nak, rész­ben az é­let­mű gaz­dag­sá­gát be­mu­ta­tó te­vé­keny­ség­nek foly­ta­tá­sa. A lát­szó­lag ek­lek­ti­kus a­nyag kö­zös jel­lem­ző­je, hogy az egy­be­szer­kesz­tet­tek könyv a­lak­ban ed­dig még so­ha­sem vagy pe­dig hi­á­nyo­san je­len­tek meg. Vagy­is a pon­to­sí­tás mel­lett az is­me­ret­len­sé­gük is in­do­kolt­tá tet­te köz­lé­sü­ket. E vá­lo­ga­tá­sunk is szem­lé­le­te­sen ér­zé­kel­te­ti, hogy fel sem me­rül­ne csak if­jú­sá­gi és va­dá­szí­ró­ként szá­mon tar­ta­ni Fe­ke­te Ist­vánt, ha az é­let­mű 1949 tá­ján le­zá­rul. Té­ma­vá­lasz­tá­sa­it és szem­lé­let­mód­ját te­kint­ve Gár­do­nyi és Tö­mör­kény, míg nyelv­hasz­ná­la­tá­ban K­rúdy - a kül­föl­di szer­zők kö­zül pe­dig leg­in­kább a f­ran­ci­a Je­an Gi­o­no és a s­véd Sel­ma La­ger­löf - mél­tó kö­ve­tő­jé­nek mon­da­nánk, a­ki fáj­dal­ma­san rö­vid pá­lyá­ja el­le­né­re mes­te­re­i­nek ö­rö­ké­be lé­pett. Csak­hogy még to­váb­bi húsz é­ven át al­ko­tott, és a ko­ráb­bi kor­sza­ka i­rán­ti kö­zönnyel ma­gya­ráz­ha­tó, hogy fi­gyel­men kí­vül ma­radt: 1953-­tól lé­nye­gé­ben u­gyan­ott foly­tat­ta, a­hol né­hány év­re ab­ba­hagy­ni kény­sze­rült az í­rást. Csu­pán al­kal­maz­ko­dott a meg­vál­to­zott kö­rül­mé­nyek­hez, és ah­hoz, hogy csak­nem ki­zá­ró­lag az if­jú­sá­gi ki­a­dók tar­tot­tak i­gényt mun­ká­i­ra. Mél­ta­tó­i és bí­rá­ló­i szin­te ki­zá­ró­lag az u­tób­bi­ra össz­pon­to­sí­tot­tak mű­ve­i­nek ér­tel­me­zé­se­kor, és ez e­gyüt­te­sen e­red­mé­nyez­te, hogy i­ro­da­lom­tör­té­net-í­rá­sunk vol­ta­kép­pen má­ig nem tu­dott mit kez­de­ni Fe­ke­te Ist­ván­nal. Mód­sze­res fel­tá­rás, az el­fe­le­dett szö­ve­gek szám­ba vé­te­le és az ál­lí­tó­lag jól is­mer­tek új­ra­ol­va­sá­sa szük­sé­ges ah­hoz, hogy mind­ez vég­re meg­vál­toz­has­son. Zsellérek (2002): Címe ellenére a Zsellérek nem sorolható a népi írók alkotásai közé. A regény ugyanis nem a zsellérek, hanem Zsellérék, vagyis Zsellér Péter és Ughy László életét mutatja be, barátságuk iskoláskori kezdeteitől az egyetemi éveiken át egészen az önállóságukig. Mindketten faluról származnak, és ez a viselkedésüket és gondolkodásmódjukat egyaránt meghatározza. A jelképpé fomált főszereplő, Zsellér Péter kezdetben sem otthon, sem pedig a városban nem találja a helyét. Szeretne kitörni paraszti környezetéből, és tanult emberként tartalmas életet élni. Jellemet próbáló és formáló élmények nyomán talál rá végül hivatására.