Fekete vasárnap

Jaroslav Putík első művei útirajzok és dokumentációs riportok voltak (Távlatok, Az egyiptomi félhold, Lelkiismeret), alkotói vágya arra a tudatos tevékenységre irányult, hogy elemezze a környező valóságokat, s közölje róluk alkotott végkövetkeztetéseit. Bizonyos értelemben véve azt lehetne mondani, hogy Putík a szépprózában is egyszerűen folytatja útleírói és riporteri munkásságát, mindössze területet változtatott, Egyiptom és Japán tájait az emberi érzelmek és eszmék belső világának tájai váltották fel. A Fekete vasárnap Putík első regénye, s egyúttal egész eddigi művészi fejlődésének kiteljesedése. A regény hősnője, Lúcia Herán, aki a maguk teljességében átélte kora történéseit, tevékeny részt vállalt a kor képének kialakításában, s mondhatnók, háború utáni valóságunk szülötte, hirtelen minden felismerhető ok nélkül öngyilkosságot kísérel meg. Vajon miért? Ellenpólusának, egy alkalmi lélekbúvárnak az asszony tettének lelki rugóit. Putík regénye napjaink cseh szépprózájában számottevő helyet foglal el: az új regény fejlődésének leglényegesebb alapfeltételeit gazdagítja, s egészen sajátos, egyéni utat tár fel ennek az alapvető irodalmi műfajnak további távlatai előtt.