Fél négy

Van, aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is. TARTALOM Apokalipszis, most Egy nő azonosítása 7 A legnagyobb szentesi barokk metafizikus költő 12 Elbitangolt, kuruc egy szív 28 Fejvadászok 38 Cirkuszhercegnő 41 A megfejthetetlen Csepregi-vetületek 59 A világhírű Hetedik Cirkusz és Látványtár szentesi vendégjátéka 74 A 78-as Moszkvics 83 Apokalipszis, most 95 Kevab, Liza és magikus meggymag Első történet, melyben feltűnik Kevab 115 Második történet, melyben egy piros autót kell figyelni 120 A harmadik történet egy fővárosi borozó világát festi elénk 126 Negyedik történet, amelyben egy többlépős lelki tusát kísérhetünk figyelemmel 135 Ötödik történet, melyben Kevab férfiként viselkedik 148 Hatodik történet, melyben egy halinapi bulin járunk 162 Hetedik történet, melyben Liza nyakon önt egy ellenszenves öregasszonyt filozófiájának esszenciájával 171 Utolsó történet, melyben G., a gasztroguru döbbenetes erejű bejelentést tesz 18