Félálomban

A Twilight Sleep (Félálomban) minden értékes tulajdonságát magába foglalja Edith Whartonnak. A new york-i társadalomnak egy egészen vékony rétegét mutatja be- olyan embereket, akik anyagilag kevéssel állnak a pénz királyai mögött; legalább is: személyes vágyaiknak soha sincs pénzbeli akadálya s még ,,jót" is bőkezűen tehetnek a maguk módján. Az a Bourget-kedvelte réteg ez, amelyről érdemes lélektani regényt írni: elég pénze van ahhoz, hogy anyagi gondok ne foglalják el a lelkét, s nem oly sok, hogy tulajdonosát rabszolgájává tegye. Még ennek a szűkkörű társaságnak is csak néhány típusát választja ki az író, egyetlen családra s annak tartozékaira vetíti csak a reflektora fényét. Mint a klasszikus drámaíró, egy vízcseppben akarja tükröztetni a világot. És a világ csakugyan tükröződik ebben a regényben, holott csak néhány gazdag ember, egy-két élősdi, egy-két sarlatán és a szükséges cselédség szerepel benne. Szegénység, munka, gond: elmosódva, alig észrevehetően, messzi háttérben. És mégis ... A Twiligh Sleep-ben a pénz mintha sűrű fátyolt vonna a valóságos élet és a gazdag emberek közé. Valóban, ha jól meggondoljuk, a legkellemesebb és legkényelmesebb dolog, amit pénzzel vásárolni lehet: ez a fátyol. Nem ennek egy-egy darabkáját vásárolja-e meg a legszegényebb ember is, amikor leissza magát- nem ezt vásároljuk-e mi is, moziban, happy end-es színdarabban, könnyű olvasmányban... de még a legmagasabbrendű művészetben és irodalomban is.