Feljegyzések a biciklistákról

Én nem ítéllek el semmi miatt. Mi több, mivelhogy az anyám vagy, vagyis én a te helyedben kötelességemnek érezném, mint most is teszem is jó anyaként, hogy legalább pár szóval eligazítsalak, mi tévő légy, amikor eljön a halál. Tudod, az élet a velocipéden való karikázáshoz hasonló: suhansz önfeledten, és azon jár az eszed, mi vár rád, amikor majd célhoz érsz, hallgatod a madárdanát, aztán egyszerre meginogsz, minden megszakad, és abban a pillanatban félelemmel eltelve a földet látod arcodba vágódni... Édes fiam - mondta egy reggel az apám -, az üldözési mániától csak úgy menekülhetsz, ha paranoiás vagy. ezen a világon mindenki mindenkit üldöz, és mind egyformán üldözik a prófétákat.