Feltételes megálló

A Dunakeszin élő költő-író, Marosi Károly három évtizede jelentkezik kritikus hangvételű írásaival, többnyire a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület támogatásával. Ezúttal is műfajilag színes kötetet állított össze az utóbbi idők kisprózai és versterméséből. A címadó, egyben nyitó elbeszélés (Feltételes megálló) kissé érthetetlenül kapta szimbolikát sejtető címét, hiszen benne a szerző - még mint kisgyermekes családapa - itáliai úti élményeit adja elő öt tételben. Hangvétele meglehetősen száraz, csakúgy, mint a rövid, ellenpontnak szánt, Feltétlen megálló című párdarabja esetében. A rendszerváltással eljött új kor tipikus élethelyzeteit fogalmazza meg nagy beleéléssel az Emberi mélységek történetében. Hasonló kaliberű írás A valóság feslett mása vagy A nyeremény. A költői anyag egy hetedik ikszében járó férfi néha szubjektív, máskor a társadalmi problémákra nagyon is érzékeny érzésvilágát tükrözi: "oly kort éltem már, hogy emlékezem,/ naponta élem át, hogy hazudik az új történelem./ Oly kort éltek át,/ mikor a múlt már régen nem,/ de az új még nem lett igaz... Oly kor lett, miben a rend lett a káosz,/ hol a tolvaj kiált rendőrért,! hol a jó szándékút a becstelen kioszt,/ hol az iskola már kiváltságos remény,/ hol a zene súgva szól,/ ahol a vers is hiába..." - olvasható az Oly nehéz már kezdetű opusban. Illusztrálta: Bugyács Sándor, Czirok Ferenc, Hernádi Paula, Kántor János, Kocsis Ernő, Lábik János, Nyilasi Tibor, Rigó Tibor, Végh Éva, Németh Csongor. Ismertető: "Belelapozás".