Festő a világháborúban (Mednyánszky László festészete)

A XX. századi magyar festészet egyik legkülönösebb alakja, Mednyánszky László (1852-1919) ősi nemesi család sarjaként a felvidéki Beckón született. Gyermekéveit jómódban, gazdagságban tölti a vadregényes beckói várban és a nagyőri családi birtokon, de a tépelődő, magányra és elmélkedésre hajló ifjút az élet sötétebb oldala foglalkoztatja. Egész életét nyugtalan vándorlás jellemzi. A müncheni és párizsi tanulóévek után Barbizonban, Itáliában is megfordul, majd hol Bécsben, hol Budapesten, hol Beckón él. A barbizoni iskola hatását mutató borongós tájképek után érdeklődése egyre inkább az elesettek felé fordul. Képei főszereplőit a csavargók, öregek, betegek, az élet nyomorúságos áldozatai közül választja. Az emberi tragikum ábrázolásához az I. világháború bőségesen ontja számára a témát: haditudósítóként bejárja Galíciát, Szerbiát, Dél-Tirolt, és fáradhatatlanul festi, rajzolja a menetelő, táborozó katonákat, a foglyok, sebesültek, halottak világát. Kötetünk megrendítő szépségű harctéri képeiből ad válogatást.