Fordított pohár

Mindennapjaink költészete talán ez a legfőbb jellemzője a több műfajú Győri László mostani, nyolcadik verseskötetének. Szerzője minden ízében a valósághoz, a tárgyi világ jelenségeihez kapcsolódik, csakhogy mindig mélyebb összefüggéseket keres, ami által a látszatra hétköznapi cselekedetek, a körülöttünk lévő megszokott környezet átlényegül, más, újfajta értelmet, értelmezést nyer. A felszínen áttörve költőivé lesz. Megnemesednek a vasalás, a hajtogatás mindennapos mozdulatai, s egy darázs, egy vakond is képes elgondolkodtatni bennünket. Hosszú utat tett meg Győri László (1942), amíg a kezdetek olykor túlfűtött indulatosságától, néven-nevezettségétől eljutott a letisztultságnak eddig a fokáig. Gondosan megmunkált versei így válnak a lét nagy kérdéseinek lenyomataivá, a dolgok mélyén rejtőző lényeg fogható képeivé. Mindezt egyre finomabb eszközökkel éri el, sok iróniával, folyton megkérdőjelezve mindent. A versek végét gyakran elemeli, szinte visszájára fordítja az addig elfogadott köznapi szituációt, helyzetet, amivel általánosabb érvényűvé teszi. Aki veszi a fáradságot, aki hajlandó eltöprengeni ezen a feje tetejére állított világon, annak a Fordított pohár is visszafordul végül, hogy talpával lefelé álljon előttünk megint.